Almádi logó kapcsán - az IDENTITÁSRÓL

Miért éppen identitás? avagy a téma Aktualitása

Mint a következőkben látni fogjátok, az identitás nem = a logóval, vagy egy szlogennel, de még egy zászlóval, vagy színnel sem. Az identitás nem egy dolog, hanem egy összetett, integrált rendszer. Sok összetevőből áll, amelyek egymást erősítve egy erős üzenetet közvetítenek befelé és kifelé egyaránt. Az identitás a büszkeség forrása, a hovatartozás érzése. Maugli és Balu vagy Bagira érezték: Egy vérből valók vagyunk!

Vagyis a TÉT NAGY! Az egyes akciók, egyes- identitáshoz kapcsolódó- elemek, feliratok, logók, falfestmények kidolgozása/kidolgoztatása nem visz közelebb a megoldáshoz, hanem éppen a probléma maga/része! A formális identitás valódi társadalmi, közösségi identitás hiányában önbecsapás. A választott képviselők minden jószándékuk mellett, a közösséggel létrehozott konszenzus hiányában nem hozzák létre a kívánt közösségi tudatot, büszkeséget. Sőt problematizálják.

A lakosság nem bízik a vezetés problémamegoldó képességében, mert azt gondolja, szakszerűtlen, és hiányzik az igényelt integrálás. Erre a lakosság úgy reagál, hogy önállóan kezdenek különböző csoportok, “törzsek” az identitás meghatározásába, legyen az jel, szimbólum, vagy kultúrprogram, szlogen, stb. Sőt a város egyes (identitás)helyei is keresik a lehetőséget, hogy “helyet kapjanak az asztalnál”! Egyfajta polgárjogi, kulturális-identitás mozgalom van kialakulóban a formális identitás kidolgozását kulturális identitás meghatározásával megelőzendő. Az “Almádiság” narratívájának (és normatívájának) meghatározásával.

Csoportidentitások kezdik meghatározni a diskurzust, szétforgácsolva, szilánkokra törve a társadalmi kohézióban rejlő erőt. Különféle “Almádiság” ideák, szeretnivalóságok, “almádi létideológiák” keveregnek a hivatali és társadalmi kultúr-térben. Egyik egy Almádi felirattal rukkol elő (?) a másik egy mozdonnyal, a harmadik ki tudja mivel. Koherens, pláne nem kritikai identitás-meghatározás nem folyik, amiből azután az elemek, összetevők szervesen meghatározhatók lennének. Az erről folyó eszmecserét korlátozza az az uralkodó feltételezés, vagy félreértés, ami a közbeszédben egyre inkább elterjed, hogy ezt a lakosság valamelyik csoportjának kell magához ragadnia és cselekednie. De egyelőre senki sem méltatja, sokkal inkább problematizálja azt a munkát, amit a hivatal végez/végzett. Sajnos sokszor joggal. Ugyanakkor az irányítás utálása ebben az ügyben káros! Mert az identitás legitimációját csakis a választott testület adhatja meg. Legyen az akármi, logótól mozdonyig, festett bódétól kultúr-eseményig, T-shirt-től szoborig, utcatáblától kőtömbig, s város programfüzetig, térképig, stb. Ugyanakkor persze igaz, hogy egy ilyen integrált/integráló programot a vezetés nem kezdeményezett, nem irányít. A város fejlődésének, saját öntudatának, identitásának meghatározása csak egyik eleme.

Ismétlem: A TÉT NAGY! A FEJLŐDÉS HIÁNYA MINDANNYIUNKNAK ÁRT! (erről is több szösszenet volt a közelmúltban olvasható különböző csoportok tollából) Sokkal gyorsabban kellene haladnunk! Az irányítás, a hivatal az “osztály lassú tanulója”! Miközben a város készül fizikai fejlődésének meghatározására, a város “anatómiájának” (hardverje) fejlesztését meghatározni (tudtommal szeptember közepe-végén), eleddig nem tett hatékony lépéseket a város “szoftver”-jének, lelkének, identitásának társadalmi, közösségi meghatározására. Pláne nem összhangban egy fizikai-térbeli regenerációval, annak filozófiáját, ideológiáját is rögtön rögzítendő. Holott a városnak csak a lendületet (és némi forrást) kellene biztosítania, hiszen a közössége, (az osztály), számos művésszel, és különféle más, releváns szakértelemmel rendelkezik, illetve állna rendelkezésre, mint az a számtalan mikro-vagy filigrán-kezdeményezésből is jól kiolvasható. A probléma megoldásához viszont az a mód, ahogy eddig a város identitásával a vezetés foglalkozott, nem vitt közelebb. A “beszólások” meg vagy túl enyhék voltak, vagy éppen ellenkezőleg: túlzóak!

Úgy gondoltuk, hogy teszünk egy javaslatot az identitás-menedzselésre, felvázolunk egy módszert, mely integrálhatja a számos ma még inkább széttartónak indult kezdeményezést. Azonban, hogy egy ilyen kiterjedt sokszínű csoport-diskurzus hatékony lehessen, célszerűnek látszik, hogy nagyjából azonosan láthassuk, magát az identitást, mint fogalmat, egy város esetében. Nézzünk közel azonos “szemmagasságból” arra a témára, amiről beszélgetni lenne szükséges. Ezért ehhez először egy csepp teóriát osztunk meg, összefüggéseket vázolunk a  marketing és az identitás között, hogy az elvet megismerve közösen nagyon gyakorlati kérdéseket dönthessünk majd el. Hogy miként, azt majd a jelen felvetés végén vázoljuk fel, mint közösségi (társadalmi) együttműködési javaslat

Megidézni az elvet, illetve Előbb egy kis “tudomány”

Mielőtt fejest ugranánk Almádi identitása meghatározásába, megbeszélésébe, érdemes lehet – a párbeszéd eredményessé és hatékonnyá tétele érdekében – egy csepp elmélettel kezdeni. Azaz egy pillantást vetnünk arra a gondolkodásmódra, amelyet használnunk kellene majd alkotómunkánk során. Ez a szakértelem – mint a legtöbb tudományterület – gyakorlati munka során fejlődött ki és vált, a marketinggel karöltve, önálló hozzáértés-területté, szakracionalitássá, mint “corporate identity”, magyarul: “vállalati öntudat”.

(A Procter & Gamble fejlődéstörténete az egykori szappangyártástól napjainkig jó példa erre.)

Miután a gazdaságban a marketinghez szorosan kapcsolódva komoly pályát futott be, egyre több település, város is megértette a “cégidentitás”-ban rejlő hasznosságot, versenyelőnyt és mára már, a város-marketinggel összhangban, használható tudást kínál a sikeres identitás-tervezéshez.

Mindezt akkor, amikor a világban folyó változások, a globalizáció, a hatalom átalakulása, a “katasztrofizmus” előretörése, a toxikussá váló tömegek, a verseny a talentumokért, a helyek, illetve városok versenye kiéleződik, új kihívások elé állítja a településeket és azok irányítóit. Az élet értelmének újra-definiálása szükségessé teszi, hogy egyik lehetőségként az IDENTITÁST is figyelembe vegyük. Miközben minden egyre hasonlóbbá válik, az autóktól, a tárgyi környezetünkig (IKEA) építészetig, étkezési szokásokig, kultúra-kínálatig, stb., egyre fontosabb a helyek “másságának”, speciális értékeinek, hiteles identitásának meghatározása. Talán az identitás erejének jobb, teljesebb megragadásához nem haszontalan, ha arra gondoltok, hogy a francia ellenállási mozgalom katonailag igazán nem volt jelentős, ám jelentősége, mint “identitás” meghatározó volt és ezzel jelentőssé tette a franciákat. És mindezt egy jól elmesélt és felhasznált sztorival.

Mi fán terem az identitás, avagy Bevezetés

Már egy ideje olyan korszakban élünk, (a városok éppúgy, mint a vállalkozások) amelyben azok a városok sikeresek, azok fejlődnek, amelyek különösen versenyképes szolgáltatásokat állítanak elő és kínálnak. Amelyek vonzzák a tálentumokat, ahol ügyes vállalkozók, kreatívok telepszenek meg és hozzák létre sikeres vállalkozásaikat. Ahol aztán ettől a sokszínű gazdaság prosperál, aminek eredményeként a város gazdagodik, az infrastruktúrák korszerűsödnek, megújulnak, azaz, ahol ezek következtében jó élni. És ez a vonzerő ismertté válik, elterjed és jól beazonosítható igényeket az elvárt szinten kielégíti.

Ez aztán hosszabb távon azt jelenti, hogy az egyes termékek, szolgáltatások, így aztán a városok is egyre hasonlóbakká válnak. A különbséget az egyes városok, várostermékek között sokkal kevésbé a nyújtott szolgáltatások semmint a városok “személyisége” jelenti. Éppen ezért megkerülhetetlenül a város személyisége, identitása válik a legjelentősebb összetevővé egy város és szolgáltatásai, termékei (ki)választásánál. Ebben a tényezőben van tehát a versenyelőny (lehetősége). Egy város estében ez különösen meghatározó, mert a szolgáltatásokat többnyire nem a város, mint cég, hanem lakói, illetve vállalkozói nyújtják. A város és a szolgáltatások, amikhez benne hozzáférhetünk, kiegészítik egymást, egymással szoros összefüggésben vannak és együttesen határozzák meg a hely szellemét, karaterét, arculatát, identitását. Ezzel a Hely, mint termék, a város, mint olyan iránti bizalmat, lojalitást mind a város lakói, használói és a hely “fogyasztói” részéről egyaránt. És ez egyre fontosabb, jellemzőbb, ahogy a bolygónk egyre humán-domináltabb, egyre “kisebb” lesz, a “Helyek” egyre korlátosabban állnak rendelkezésre.

Ezzel azt a nézetet képviselem, hogy egy város, mint egy vállakozás, cég tevékenységei “oszthatatlanok”. Ez pedig azt jelenti, hogy amit mond, ahogy viselkedik, ahogy az emberekkel (sajátjaival és fogyasztóival egyaránt) bánik, ahogy őket kezeli, amit és amilyen termékeket előállít-szolgáltat-értékesít- ezek mind-mind részei az egésznek!

Minden a “cégen” a városon belüli történés hatással van minden másra. Távolabbról tekintve: egy cég is de különösen egy olyan összetett szolgáltatás, mint egy város – függetlenül attól, hogy ez tetszik-e neki, vagy sem, tudomásul veszi-e, vagy sem – egyre erősebben integrálódik a társadalomba (nem csak saját lokális társadalmába, közösségébe), és ennek következtében a társadalom egyre kritikusabban szemléli a város cselekedeteit, annak módját és az egyes intézkedéseit, beruházásait, szabályozásait, stb. Általában a jó működés feltételeit, végeredményben a versenyképességét.

Ezért aztán a témánkat jelentő IDENTITÁS és pláne annak egyetlen részelemeként a “logó”-ja, mint szimbolikája valójában nem is tárgyalható, mert ha nem tudjuk, hogy mi végre, milyen cél érdekében, mit kommunikál, képvisel (hiszen ez csupán a feladata) nem lehet megmondani, hogy kifejezi-e vajon “azt” a várost, mint komplex szolgáltatás, karakter, egyéniség, és a reális valós célját, és erősségeit. Így aztán bármi jó lehet, hiszen így éppen fordítva üljük meg a lovat. Az identitás, mint olyan “csupán” a nagy összetett rendszeren belül a kommunikáció területéhez tartozik, közvetít és csak egy kicsi eleme ennek az összetett tevékenység-rendszernek. Így aztán a logóból kellene következtetnünk a város identitására? Hál’ Isten nem, mert ami ebből kiolvasható lenne, az a város szempontjából tragikus lenne. Van viszont már elég alaposan körvonalazott célrendszer, célkitűzés, ami egy egészen másfajta egyéniségként kívánja bemutatni, meghatározni Almádit. (Lásd ott!)

Identitás: mi is az?

Sokan idegenkednek úgy gondolkodni a városról, mint egy “termékről”, holott az jobban hasonlít akár termékre vagy szolgáltatásra, mintsem gondolnánk. A város maga is egy nagy szervezet, mint egy cég. Lakói, mint részvényesek és mint “munkások” egyaránt érdekeltek lakóhelyük sikerében. A városok dolga jólétet “termelni”, “szolgáltatni” lakói számára. Vannak köztük, amelyek ezt jobban, eredményesebben teszik, mint mások.

Éppen ezért, ha Almádi sikeres-eredményes akar lenni, akkor, – mint minden szervezetnek (legyen az az ember maga is, de cégek, vállalatok-vállalkozások) – világos és tudatos célra (céltudatra) van szüksége, amelyet ráadásul a “hozzátartozók” megértenek, magukévá tesznek. Az embereknek, lakóknak ezenkívül szükségük van éppen úgy egy erős hozzátartozás érzésre is, magukénak kell érezzék a célt, hogy mindennapi tevékenységeik során elősegítsék annak megvalósítását. (Almádinak egyébként két típusú és közel azonos számú “hozzátartozója” van: állandó lakói és a nyaraló ingatlanok használói.)

A város-identitásnak éppúgy, mint a cég-identitásnak, két fontos összetevője szempontja van: a CÉL-meghatározás és a HOZZÁ-, HOVATARTOZÁS. Mindkettőnek láthatónak, megfoghatónak és érthetőnek kell lennie.

Ez nem csupán cégekre, hanem intézményekre, szervezetekre is, mint pl.: az egyház, vagy állam éppúgy érvényes, mint városokra, vagyis Almádira is.

Minden, amit egy szervezet, egy város tesz, az identitását kell erősítse (illetve erősíti, akkor is, ha nem vagy rosszul teszi a dolgát). Éppen ezért az identitás nem lehet csupán egy logó, vagy szlogen, hanem egy általános viselkedésmód és az egyes tettek eredője. Az identitásnak olyan világosnak, érthetőnek és megértettnek kell lennie, ami aztán MÉRTÉKet ad sok mindennek. Így magában kell foglalja a terméket, illetve termékeket, azaz a szolgáltatást- (jó élet) amelyet előállít, nyújt, biztosít egy város. Ezeknek átfogóan és elemi szinten (egyenként) is hordozniuk kell a normákat és értékeket, amelyeket a “várostermék” képviselni hivatott. Az épületek, azaz a város épített (ember alkotta és természeti) környezete, amelyekben a szolgáltatásokat nyújtja, a város infrastruktúrái, irodái, parkjai, azaz ahol a város éli az életét különösen a közösségi-társasági-társadalmi életét, a “helyszínek”, de a város “bútorzata” (buszmegállók pl., utcabútorok, speciális padok, stb.) vagy miként tartja karban ez mind az identitás kifejeződése. (Az is, hogy lakói milyen épületeket húznak fel, mert a lakók identitását fejezi ki a látogatók, szemlélők, használók szemében.) Erre elkészült az A’30 berkeiben egy jövőkép, ami nyilván az arculat egyik jelentős kifejezője lesz, akár létesül akár nem. De ez már hordoz egy határozott és erős identitás üzenetet jelen – koncepcionális vázlat – állapotában is! Az identitással foglalkozóknak induláskor meg kellene ismerkedniük az eddig elkészült több, mint gondolat-vázlattal, hogy koherens lehessen a munka. Almádi kommunikációs (marketing) anyagainak a hirdetéstől egészen a kiszolgálás (önkormányzati hivatal) használati utasításaiig, arculati kézikönyvig, azonos minőségűnek kell lenniük, egyazon arculatot, azonos, kiszámítható minőséget kell sugározniuk. Vagyis Almádi “szoftverjének” (szolgáltatás-módjának) és ezekkel megismertető anyagainak egyaránt Almádi karakterét kell kifejezniük, és ezekkel együtt a város, mint élő szervezet, céljait pontosan és egyértelműen kell, hogy tartalmazzák, hordozzák és alkalmazzák (“egy mosoly is elég”).

Mindennek, amint már említettem, megfoghatónak, érthetőnek, koherensnek és láthatónak kell lennie! Ennek a design-ban is meg kell tudni jelennie, a designnal is ki kell tudni fejezni ezt az identitást. Éppen ezért a design jelentős összetevője az identitás-mixnek (marketing mix) (éppen az a kritika a mostani designnal szemben, hogy – azon túl, hogy semmiféle tartalmi keretet, kívánt Almádi-identitást nem határoz meg, ilyennel nem ismertet meg, – amit indirekt (deduktívan) kifejez, illetve közvetít az nem azt a kívánatos identitást fejezi ki, amit akár a lakói szeretnének, vagy ami vonzerővel bírna kívánatos, igényes célcsoportok, városhasználók szemében. És akkor még a kívánt komplexitásról nem is szóltunk, amit megkíván az identitás, ami kifejezhetné Almádi “személyiségét”, lelkét, vonzerejét, egyediségét, stb.)

Egy további összetevő, amely ugyanolyan jelentős még, ha nem is annyira látható, az a városnak és a benne működő szolgáltatásoknak az a cselekvési módja, eljárás módja, ahogy a saját lakóihoz (mindkét típus) kvázi “részvényeseihez és “munkatársaihoz” viszonyul, beleértve mindazokat, akikkel kapcsolatba kerül (vagy kellene kerüljön), a vendégeket, beszállítókat, programszolgáltatókat, vállalkozásokat, sőt a szomszédokat is (települések mikrorégió). Itt megint visszatérünk egy pillanatra ahhoz, hogy vajon a város “termék”-e? Hiszen, ha úgy nézzük, nincs megragadható produktuma (tán maga az egész város összességében). De mégis a produktum az az a szolgáltatás, az a jó érzés, életforma, amit, mint szolgáltatást nyújt, például egy örömteli életszemlélet, teljes életforma, energetizáló, esetleg örömteli, “romantikus”, befogadó, vagy spontán társas kulturális tér, differenciált “helyek” szövete, ezek sokszínű kínálata. DE itt is alá kell húznom az egységességet a “tartásban” a cselekvési módokban a város, mint vállalkozás identitásának stílusának koherenciájában. Itt igazán ül a meghatározás: “homogénen legyen heterogén”! (ma csak heterogén, az se beazonosíthatóan az. A területek sem, de a kínálat-minőség sem.)

A közzétett logó esete nagyon hasonlatos arra, amikor egy frissen alapított cég, egy start-up esetében az alapító intuitíven meghatároz egy identitást, amely direkt visszatükröződése az alapító érdeklődésének, ötletének. Azaz a “cég” az, amit ő belőle csinál, csinálni akar. De Almádi se nem start up, se nem egyetlen alapító cége, vagyis nem egy kis egyszerű kezdő vállalkozás!

Egy olyan komplex, összetett “vállalkozás”, mint Almádi, ahol számtalan érdek és érdeklődés, értékválasztás – sokszor csak egyénenként képviselten – ütközik meg és harcol a befolyásért és/vagy a hatalomért, a város-szervezet hosszú távú célját, értékeit, identitását nagyon tudatosan szükséges bemutatni és irányítani. Különben eredménytelen miniháborúkban csatározásokban elvérzik, és nem csak belső, de külső szemlélők figyelmét is elveszíti, nem lesz identitása, vagy nem lesz vonzó azok számára, akikre egyébként a hely képességei szerint számíthatna. Ahogy eleddig is a szervezet, a város mozdulatlanul esik áldozatául különféle szilánk-csoportoknak, amelyek mind uralni kívánnák. A szétforgácsolt cselekvések minden jószándék és felkészültség ellenére, éppen azáltal lesznek kontraproduktívak, hogy mindenki az identitásnak csupán egy kis részletét, szegmensét vállalja fel, viszont közöttük nem jön létre a szükséges összhang! Végül ebből a konkurencia fog profitálni, (ahogy már ez folyik) hiszen az irányítás egyre több hibát vét, másol, kopíroz, ezzel épphogy identitást veszít. (Egyébként ebben sokan támogatják, biztatják, hiszen, ami bevált a szomszédnál az itt is jó lesz. Ez téves, hibás logika, mert a személyiség, az egyediség, az unikális, a nem másolható az, ami vonzó. És ez a hely szelleméből pattanhat elő, nem máshonnan be-ejtőernyőzve.) Éppen ezért van arra szükség, hogy a CIM (corporate identity management) stratégiai feladatként a vezetéssel, vagy egyik vezetővel szorosan együttműködve valósuljon meg, illetve arra, hogy a CIM munkáját ez a testület, vagy az ezzel megbízott személy támogassa. Egy belső emberekből és/vagy külső szakértőkből-tanácsadókból szervezett csapat, egy ezzel megbízott vezetővel újra-tervezheti, illetve megteremtheti Almádi identitását, és ezen keresztül a lakosainak lojalitását a város irányítás iránt!

DE nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a nézetet, hogy a cselekvések egy városban éppúgy ahogy egy cégnél is oszthatatlan egységet kell, hogy képezzenek. Mindennek egy nagy egész részét kell képeznie és képviselnie. Minden, ami a városban történik kihatással van minden másra. Továbbá, és ez az, ami legitimitást nyújt ehhez a kezdeményezéshez: a város – éppúgy mint egy vállalkozás – akár tetszik neki akár nem – erősebben integrálódik a társadalomba, közösségbe, mintsem gondolná, és a közössége, társadalma a vezetés egyes intézkedéseivel egyre kritikusabban néz szembe, szemléli, és ítéli meg. Ez annál inkább így van, minél inkább kézi vezérlésű, kapkodó, ad -hoch, vagy egyes szilánk-, csoport érdekeket szolgáló az intézkedés, nem lévén erős, átfogó identitás politikája! Az identitás végül azután szimbólumokban, nevekben, logókban, szlogenekben, márkanévben, színekben, stílusban, modorban jelenik majd meg, amint az a vallási szimbolizmusoknál is jól látható. Egyfajta összetartozást, kollektív érzést mutatnak és ébren tartják a céltudatot. (Egyben ez a kontrol is) Ugyanakkor egy másik szinten a fogyasztói hűséget is támogatják mert biztosítják az állandó, kiszámítható minőséget, amit az identitás kifejez.

De ezek csak a jól definiált és akarattá tett identitást kifejező eszközök. Előbb magát Almádi identitását kell tudni meghatározni és a vezetésnek, mint “mission statement” a vezérlés -irányítás céljaként elhatározni, majd alkalmazni.

Javaslat:

Az A’30 együttműködést kezdeményez egy közös identitás alkotásra, meghívva mindazon csoportokat, amelyek különféle témákban már felvetették, hogy szükséges lenne valamilyen közösségi- társadalmi – civil erőfeszítésre, immár nem várva a “sültgalambra”, sem az önkormányzat hivatalára. Az A’30 ugyan a stratégiában általánosságban foglalkozott a város identitásával, hisz Almádi spirituszát, szellemét igyekezett a munkacsoport üstökön ragadni. Ehhez az alkotók figyelemmel voltak Almádi és körzete értékeire, egyedi jellemzőire, potenciáljaira, valamint a vele szemben jelentkező kihívásokra és lehetőségekre, amivel egyben már a város egy lehetséges jövőbe mutató identitása is körvonalazódott. De nem ezt a munkát akarjuk befejezni egymagában, hanem éppen az elkezdett munkával párhuzamosan indult vagy indulófélben lévő kezdeményezéseket szeretnénk integrálni. Együttműködést kezdeményezünk, mert úgy gondoljuk, hogy ha az elképzeléseket összehangoljuk, konszenzust teremthetünk és az erőfeszítéseket, szempontokat, ideákat összegezzük és hozzá a társadalmi-közösségi legitimitást széleskörű kommunikációval megteremtjük, könnyűvé tesszük a választott testület dolgát is, hogy akár számos lehetséges narratíva közül választhasson. Ezzel megteremtve a városarculat, identitás legitim hátterét és ezzel egyben az elvárásokat is. A Balatonalmádi Turisztikai Egyesülettel, a városban élő művészek által alakított munkacsoporttal, a közösségi médiumon bejelentkezett csoportok erre nyitott egyéni vagy csoportos szereplőivel egyesült erővel definiálni fogjuk tudni azt az identitást ami meghatározza Almádi jövőbeli karakterét, arculatát, marketing-kommunikációs eszközeit, üzeneteit. Szeretnénk mielőbb egy indító megbeszélésen a potenciális partnerekkel meghatározhatni a munka menetét. Lévén, hogy a közösségi médiában címek nincsenek, ott a kommunikáció a “világ egészével” folyik és jellemzően inkább negatív, nem alkotó, egy most nyitott-nyílt csoportot indítva a kommunikációt egy zárt csoportban szeretnénk majd folytatni. Ehhez kérjük a bejelentkezéseket ezen a fórumon, hogy létrehozhassuk a hatékony gondolatcsere terét. Várjuk mindenki jelentkezését, akiket a város identitása, arculata, karaktere foglalkoztat, ezzel kapcsolatban vannak gondolatai, javaslatai. Különösen várjuk azokat, akik szakértelemmel rendelkeznek e széles tématerületen, tehát szövegírókat, grafikusokat, vizuális szakembereket, mesélőket, történetek sztorik ismerőit, stb. A csoport szervezésének határidőt kívánunk szabni, hiszen már most is lemaradásban vagyunk. Így augusztus 30 és szeptember 10 között az induló megbeszélést tervezzük megtartani, ahhoz pedig legkésőbb augusztus 30-ig kérnénk a bejelentkezéseket. A jövő lesz az otthonunk! Találjuk ki a tradícióját, romantikáját, egyediségét! Tegyük szerethetővé, vonzóvá, barátságossá, otthonossá!

Balatonalmádi, 2021. augusztus 16.

Gauder Péter